Amilyen takarékos és egyszerű volt a hétköznap asztala, olyan gazdag és szertartásos volt az ünnepek étkezése. Ünnepekkor tyúkot főztek egészben levesnek, egész vékony levestésztával.  A húst volt amikor főve mártással, volt amikor  hagymás paprikás szaftban párolva főtt krumplival fogyasztották.

Szenteste vagy bévödeste, bővedeste  lencseleves került az asztalra kolbásszal főzve, töltött kaláccsal /mákos, diós fahéjas /cimetös/  .  Karácsony éjjelén   éjféli mise után ill. reggel kocsonyát ettek frissen sült kenyérrel, vagy kemincés peröccel.  Ebédre tyúkhúslevest, főtt húst mártásokkal és nem maradhatott el a töltött  káposzta, mindezt követték a sültek és végül a kalács, rétes és a torták, melyek vajas krémmel készültek.

Nagypénteken sóban, vízben főtt bablevest, és sós zsiradék nélküli  /tökmagolajjal készült/ pogácsát  ettek.  Húsvét napján bőséges volt már az  étkezés, mert a megszentelt sonkát  főtt tojással és főtt tormával  /a reformátusok viszont  kocsonyát/ fogyasztottak . Ebédre nem maradhatott el a húsleves, vagy tömött réce aprólékából készült becsinált leves.  Ezt a récét utána, megtöltötték  szép pirosra sütve megették, melyhez úgy mint a sonkához is likaskalácsot fogyasztottak.

Pünkösdkor vágták meg a gömböcöt, melyet lencse vagy bablevesbe főztek, hozzá döglött  ill friss salátát ettek.  

A lakodalom a maga 3-4 napjával   a legkiadósabb ünnepe a falusi embereknek.  A munka már tésztacsinálással kezdődött, ezt követte a sütemények készítése, majd csütörtökön vagy pénteken a disznó  és baromfivágás.  Voltak olyan nagy lakodalmak is, ahol  borjút is vágtak, mert a násznép létszáma megütötte az 500-600 főt.  Az igazi kemény munka ekkor kezdődött, itt a reggeli  friss máj ill. sült vér volt  savanyúsággal.  Délben pájsli dukált  kevés tüdővel, inkább húsosan készítették.   A vacsora kevés volt, a maradék legtöbbször, vagy egy kis pörkölt, mert mindenkinek megfeküdte már a gyomrát  az étel és készültek a szombati napra, ahol viszont  finomságok tömkelege sorakozott.
Reggelire friss töpörtyű, véres hurka, kolbász, paprikás a tyúkok aprólékából, pájsli. A vacsora  aranysárga tyúkhúslevessel kezdődött, főtt hús  legalább kétféle mártással, pörkölt nokedlival,  töltött káposzta,  sült hús /disznó és  csirke/, rántott húsok /disznó  és csirke/, töltött hús, fasírozott, rizzsel  és savanyúsággal. Végül  jött a rétes legalább négy féle, majd az aprósütemények és a vajas krémmel töltött torták. Éjfélkor  a maradékok, majd sült hurka és  kolbász, ha  az idő megengedte akkor kocsonya. A lakodalmas kalácsot általában  fölszeletelve vászonabrosszal kibélelt  vesszőkosárban kínálták  a nézőknek, melyhez a vőfélyek bort adtak.

Keresztelő után paszitot vittek a komaasszonyok  és a rokonság a kismamának. Ilyenkor  fontos volt a húsleves, mely egészséget ad, a könnyű csirkehúsból készült ételek ill. a madártej.A férfiak sok vörösbort ittak az újszülött és a kismama egészségére, a komaasszony édösségöt /likőrt/ fogyasztott.

A halottakról is megemlékeztek, mert temetés után megvendégelték a rokonságot,  ilyenkor egyszerűbb kevesebb ételt szolgáltak fel és sohasem sütöttek keltkalácsot /ma már igen/.

Az ünnepekre – legyen az egyházi vagy családi ünnep – mindig nagy gonddal és bőséges ételekkel készülnek fel. Ünnepnapokon – ide számít a vasárnap is – az étkezések száma bővül, és a háziasszony dolga is nehezebb az ünnepi étkezések alapanyagainak előteremtése miatt. A főétkezés ilyenkor kétfogásos, pl. húsleves, töltött káposzta vagy húsleves, főtt vagy sült hús krumplival.
Máig erős a hazai cigányság valamennyi csoportjában az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó eseményeknek és az esztendő ünnepeinek közösségmegtartó ereje. Az ünnepek nagycsaládi körben való megtartása a közösség összetartozásának kifejezője. Az utóbbi évtizedekben a családi ünnepek köre jelentősen bővült, általánossá vált a cigány közösségek életében is a születésnap, a névnap és a ballagás megünneplése.

Karácsony. Nagyon tartalmas, finom ételeket főznek: toroskáposzta, sertéssült és kalács (túrós, almás, diós, mákos, lekváros kalács). Ünnepi italként általában bort fogyasztanak. Szenteste a család egy asztalnál fogyasztja el a vacsorát, utána a háziasszony külön helyiségben megterít a család elhunyt tagjainak, és boldog ünnepeket kívánnak nekik is.
Húsvét. Ugyanolyan nagy ünnep, mint a karácsony. Tele kosárban viszik szentelni a sonkát, kolbászt, tojást, sárgatúrót, töltött tyúkot. – húsvéti pászka. Nagyszombaton, nagypénteken szigorúan böjtölnek, aki éhes volt, csak ruszlit ehetett, és csak az esti mise után ültek a tyúkhússal, sonkával, sült hússal és kaláccsal gazdagon megrakott asztalhoz. Szombaton a feltámadás után volt ünnepi étkezés: tyúkhús, sonka, tojás, sült hús, kalács. Aki nem tartotta be a húsvét előtt nagyböjtöt, annak nem volt szabad enni a megszentelt ételekből, mert nem érdemelte meg. A vasárnapi reggeli egyik jellegzetes cigány étele a zeveli, a tejes tojásrántotta, sonkával és házikolbásszal.
Lakodalom. A fiú férfi rokonai kérik meg a lány kezét a lányos szülőktől. Kedvező válasz esetén kitűzik a lakodalom időpontját.
A cigánylakodalmak hagyományos ételei: a cigánykáposzta és a tyúkpörkölt, eredetileg mindkettő bokolyival.
Születés, keresztelő. A cigány községekben a terhes nő megbecsült személy, akiről ez kiderül, egyszerre megnő a tekintélye. Ha megszületik a gyerek, és az fiú, rögtön a kezére kötnek egy piros szalagot, ami a keresztelőig marad rajta.
Vallásos cigánycsaládoknál nagy létszámú rokonság gyűlik össze keresztelőre, a keresztszülők pedig kitesznek magukért. Keresztelő után többfogásos ebéd várja a családtagokat, rokonokat, télen sok helyen disznót vágnak erre az alkalomra, és a disznótor hagyományos ételeit kínálják. Nyáron kapros paradicsomos töltött káposzta, rántott csirke, töltött kacsa, krémes az étrend. Családi ünnepeken szívesen dalolnak, nők csak a férfiak engedélyével.